Mit is mondhatnánk arról, hogy milyen a Kettes Gyermekotthon? Mondhatnánk, hogy szép, mesélhetnénk arról, hogy milyen tágas, netán megemlíthetnénk azt is, hogy fantasztikus. Viszont ebben az esetben nem mondanánk el semmi lényegeset arról, hogy valójában milyen is. Inkább arról beszélünk a kedves olvasónak, hogy mit érzünk, mit gondolunk az egészről, mert így sokkal hitelesebb lesz az élménybeszámolónk, bemutatkozásunk.

Lássuk csak miről is szól az életünk a Cseppkőben? Bárki, aki vendégként, látogatóként bejön hozzánk láthatja, hogy ez bizony a mi birodalmunk. Na nem olyan, mint amilyeneket a történelemből megismerhetünk, hanem amolyan kis birodalom, ahol megtaláljunk egyéniségünket, élhetjük kalandos életünket. Itt minden rólunk szól. Rólunk szól a falak díszítése – harcoltunk is vele eleget, de az érveink meggyőzőek voltak mindenki számára – mely által valóban igazi kis életparadicsomok lettek szobáink. Igaz, hogy sok-sok órába tellett mire elmagyaráztuk a nevelőinknek, hogy a képen, melyet feltettünk a szobánk falára nem egy csinos lány, hanem egy fiú, aki jelenleg az egyik legsikeresebb előadó, de nem számít, a lényeg, hogy a mi szobánk, és ezt jól meg is tudjuk mutatni a vendégeinknek. Többször előfordult olyan eset is, amikor bizony a szobáinkért kemény harcot kellett vívnunk. Történt ugyanis, hogy egy-két elvetemült ruhadarab kiszökött a szekrényből, és úgy vélte, hogy rendeletetési helyének a szoba padlóját, vagy az ágyneműtartót, vagy a szekrény mögötti helyszínt válassza lakhelyül. Tanácstalanul, és értetlenül álltunk az esemény felett, de ennek ellenére komoly segítséget igényelve, megoldottuk a problémát, hiszen nevelőink megrendszabályozták az engedetlen ruhadarabokat, és segítségünkkel – mert ugye nélkülünk ez soha sem jöhetett volna létre – megoldottuk ezt a hadi állapotot.

Azonban nemcsak a napirend és Házirend betartásában vagyunk igazán profik és tehetségesek, mert mi, és megint hangsúlyozom, hogy MI igen kiválóak vagyunk sportban és egyéb kulturális területen is. A tavaszi szezonban sikerült – ez csak természetes – megnyerünk az egyik híres neves gyermekotthonnal vívott foci meccset. Ezt nemcsak hallatlan kitartásunknak volt köszönhető, hanem a mi áldott jó lelkű testnevelés tanárunknak, akit csak úgy emlegettünk egymás között, hogy a „nép indítója”. Volt sok aggódalom, hogy mi lesz, ha nem nyernénk, de a meccs előtt már elszállt minden kis apró aggódalom belőlünk, mert úgy voltunk, győzzön az erősebb csapat.

Ami a kultúrát illeti, mi mindent megteszünk, hogy a lányok – éljenek – egyre jobban képviseljenek bennünket fiúkat. Addig, míg ők készülnek a megméretésekre nem is szoktunk udvarolni nekik, hogy nehogy elakadjanak szereplés közben, na de aztán utána mi is eljátsszuk nekik Shakespeare Rómeóját. Nekünk ne mondja senki, hogy nem vagyunk figyelmesek a gyengébb nemre.

Ja a kirándulásokról és nyaralásokról nem is szóltunk még semmit, de ezt most itt pótoljuk, mert már eléggé kibökdösték az oldalunkat társaink, hogy szaladni kell csocsó versenyre az egyik csapatnak, míg a másik banda Kung-fu edzésre rohan. Hiába, ha az élet szalad, akkor bizony senki nem állja útját. Tehát a kirándulások szuperek, csak azt nem értjük, hogy miért jó az, hogy a hegy tetején van a kilátó? Mire oda felértünk többször kellett bennünket újraéleszteni, és mentőt hívni, mert ugyebár mi itt második kerületi zöld övezetben síkvidéki gyerkőcöknek számítunk. Félretéve a viccet, felejthetetlen élmény volt a feljutni a Gellért hegyre és onnan megnézni egy város nyüzsgő életét, miközben mi voltunk – ismét hangsúlyozva MI voltunk – a világ urai. Tudjuk, hogy nem nagy magasság, de amikor majd az Everestet fogjuk megmászni, nem lesznek csipkelődő megjegyzések, hanem mindenki elismerően fog beszélni rólunk, hogy milyen nagy érdemet szereztünk az országnak és természetesen a Cseppkőnek.

Összeségében NEM ez minden, amit még eltudnánk mondani a Kettes otthonról és a Cseppkőről, csak nincs annyi hely és idő, hogy ide mindent beleírjunk. Talán egy rövid gondolat még:  - szeretjük, hogy szeretnek bennünket, jól esik nekünk, hogy hagyják és segítenek abban, hogy  otthonos, körülmények között lakjunk, minden kényelmünket támogatva, arról nem is beszélve, hogy milyen szeszéjesek tudunk néha – de csak néha - lenni. Nevelőink segítik, hogy haladjunk tanulmányainkban, még akkor is, ha gyakran a hátunk közepére sem kívánjuk az iskola építményét, hát még a tanulást.

Ennek ellenére jó nekünk, mert tudjuk hogy értünk vannak, és nemcsak meleg étellel, hanem finom étellel várnak bennünket haza, melyben érezni, hogy szívüket lelküket is belefőzték a szakácsok, nevelők és gyermekfelügyelők. De nem is szaporítjuk tovább a szót, hiszen csak szócséplés az egész, el kell jönni, és mindent meg lehet nézni – természetesen figyelembe véve a személyiségi jogainkat -  személyesen, első kézből mondunk el mindent, biztosítva a vendégeket arról, hogy minden igaz, amit mi mondtunk, nem ámítás, nem számítás, csupán csak egyszerű élet, amit nap-mint nap megélünk.

Zárszóként megszólaltatva szinte egyenként a társainkat, nevelőinket és gyermekfelügyelőinket annyit mondhatunk: Hajrá Cseppkő, hajrá Kettes Otthon!!!